Hát, igen, eltelt egy év, ahogyan visszanézek kudarcélmény akadt bőven. A legtöbb ismerkedős esetből igyekeztem kihozni a legtöbbet, sőt optimistán szemlélni a körülöttem csetlő-botló "hímek" viselkedészavarait...hátha tanulok belőle.
Hátha a szerzett tapasztalat alapján majd felismerem a soron következő rám leselkedő "pszichopatát"...:-)
Hát nem sikerült:-)
Úgyhogy íme a 2009-es év zárótörténete, így retrospektíve már mosolygóssá tesz ma is.
A Síbajnok jogcím talán túlzás ennek a fiúnak, de ez a kulcsa a történetenek, ezért választottam ezt a nevet neki.
Síbajnok tőlem 4 évvel volt fiatalabb, sosem voltak ilyen esetben előítéleteim, de most tapasztaltam azt, hogy az érettség különböző fokán állunk ( én már majdnem piros, ő pedig félig zöld:-)))
Jó, persze, ez nem korkérdés..
A történetünk még november végén kezdődött, amikor egy kissé gyermeteg, de számomra kedves levélre válaszoltam szintén gyermeteg módon az egyik internetes társkereő portálon.
Síbajnok visszaválaszolt és így egy levelezés lavinát indított el,email cím csere majd naponta záporoztak a levelek. Többnyire érzésekről, a megélt élet szép és árnyas oldalairól, kivel mi történt,stb.
Kiderült, hogy Síbajnok elvált, egy gyermek édesapja, de a kisfiú az anyukával él. Most jelenleg Síbajnok is anyukával él, mert a válás következtében elég rosszul került ki anyagilag és most kezdi el felépíteni újdonsült életét.
Ez még szimpatikus is volt számomra, hiszen nem ül a mögötte becsapódott ajtó hideg huzatában, hanem továbblépett.
Közben én is egyre jobban a bizalmamba fogadtam, írtam szüleimről, Öcsémről, a kanadai utazásomról,mit szeretek, mit nem és persze a tél, mint évszak a nemszeretem dolgok közé sorolódott valahogy...
Egyre ért a dolog, hogy találkozzunk...mert már annyira tökéletesnek tünt ez az összhang, sok közös vonás, a fotózás, mint hobbi, az utazás, mint szenvedély...
Közben elég gyakran írta síbajnok, mennyit gondol rám és hiányzom neki ( úgy, hogy nem is találkoztunk)...ezt kissé furcsálottam is, hiszen én is szimpatikusnak találtam, de úgy gondoltam, talán essünk túl azon az ominózus elsőn, mert még az is kiderülhet, hogy Ő a radai rosseb...így elég visszafogottan válaszolgattam neki.
Nagy nehezen egyeztetni tudtunk időpontot, nagyon karácsony előtt volt már, így előrehaladt az idő.
És megtörtént az első Nagy Találkozás...
Síbajnok nagyon kedves volt, virággal várt,udvarias volt,de nekem úgy tünt,a levelekből átsütő érzelmek valahol nagyon a mélyben lakoznak nála.
Egy öleléssel váltunk el,most először mozdult meg bennem valami, hogy hátha, vele igen, talán sikerülhet.
Karácsony már javában a nyakunkon volt, így gyorsan elhatároztam, legyünk még együtt párszor, be is szerveztem egy színházi műsort.Ő egy koncertre hívott, amit a barátai szerveztek, még mosolyogtunk is, hogy jó, hogy egyik péntek a másik szombat...:-)
Hogy mennyire egyformán gondolkodunk:-)
Igyekeztem félretenni a tartózkodásomat, ami annyiszor eddig a "vesztemet" okozta és nyitottan, őszintén állni Síbajnok elé. Beszélgettünk is mindenféléről,kézenfogva sétáltunk,átöleltük egymást,ki mit szeret, mit nem, persze hosszasan beszéltem neki Kanadáról, képekkel illusztrálva.
Megnyíltam.
Kicsit talán túlzásba is vittem az időjárás szidalmazását és a tél pont akkor kezdet el lövöldözni a mínuszait...így elég fagyos éjszakánk volt. Én összeségében jól éreztem magam, habár elszomorított, hogy Síbajnok nem akart a koncerten táncolni velem, mert, hogy Ő sosem táncol...
Másnap reménykedve vártam a kora délutánt, hogy a színházat egyeztessük. Felhívtam telefonon, hogy akkor mikor, hol, mire Ő benyögte, hogy akkor inkább sehol és semmikor...
Értetlenül meredtem előre, az útra, ügyelve, hogy le ne kavarodjak az árokba a meglepetéstől. Úgy lecsapott rám a meglepetés, mit pittbull az ütőérre...
Az ok: semmi, nem tudja, így érzi, suussmuss, bla-bla-bla...
Hát,mint karácsonyi kocsonya a hideg spájzban, úgy ledermedtem...egyszerűen nem tudtam felfogni, mit követhettem el...amitől a nagy "rajongásból" persona non grata lettem.
Próbáltam visszajátszani a legutóbbi találkozásunk eseményeit... de nem éreztem, hogy Síbajnokot bármivel is megbántottam...
EPILÓGUS:
A karácsonyra való tekintettel,félretéve csalódottságomat írtam egy elköszönőlevelet Síbajnoknak, amiben arra kértem legalább levélben ugyan már árulja el, mi az oka a döntésének, hátha tanulok belőle.
Kifejtette, hogy mivel sokszor említettem, mennyire nem szeretem a telet, úgy gondolta, nem lehetünk egy pár. Mert Ő bizony egy hétre el szokott menni sielni telente és hát akkor ebben én nem tudnék partner lenni.És ez szerinte nem jó, ha nem tudjuk a szabadidőnket közösen eltölteni.
Évente azt az egy hetet.
Hát ezért lett Síbajnok:-)
Azt kívántam neki, hogy remélem talál majd egy olyan lányt, akivel minden, de minden egyezik, ugyanazt a gyümölcslémárkát fogyasztják és még a jelük is azonos volt az óvodában...
Talán itt látszik a korkülönbség. Az ember érettebben különbséget tud tenni a fontos és kevésbé fontos dolgok között.
Szerintem egy hét "külön" sielés piszlicsáré... De aki nem így gondolja, az vessen követ rám:-)))
Érdekes, nekem meg sem fordult a fejembe, hogy ha évente elmegyünk egyszer-kétszer valahová bulizni és Ő nem akar táncolni velem, mert Ő azt sosem teszi, akkor már mi nem lehetünk jóban....
Na, drágáim, hát ezt teszi a +4 év!!!!
2010. január 5., kedd
2009. október 7., szerda
A csillagjegyű
Ez most nem csak egy randi története, hanem egy egész sorozaté.
Indulésként Ő kezdeményez,humoros, ötletes bemutatkozás,IQ pozitív, ennek örülök.
Napi levelezés,néha túl bizalmaskodó...Egy hét után telefonra váltunk, ekkor derül ki, hogy valójában nem 39, hanem 43 éves...
Hát, első hidegzuhanyon túlvagyok, végülis, ha ennyire jó fej,mint ahogyan eddig mutatta, nem érdekes.
Találkozunk, ami már vegyes érzelmeket kelt. Kedves, udvarias,de a túlzott közvetlenség tapintható,azonnal elhalmoz "ajándékokkal" ( egy korábban megemlített kedvenc ásványvízből két rekesznyi...), hát nem is tudom, örüljek-e, hogy a csomagtér átalakult ásványvíz raktárrá...
Mindennap telefon, heves udvarlás. Kiderül, hogy Őkelme oroszlán csillagjegyű és mint olyan, elmondása szerint "erős" jegy, aki lemos minden más jegyet ( honnan is?..a csillagtérképről:-)
Richárd ( nevezzük így, oroszlánsága miatt)többször is hangoztatja, egy oroszlán ezt nem tűri, azt nem tűri, de megértő a kedves kis "bikával( ez lennék én), aki lassú és zárkózott...
Igen, egy héttel az első találkozásunk után még nincs szex,nem ugrom azonnal a nyakába, amikor meglátom,nem tervezek összeköltözést vele. Kicsit zavarba jövök a drága ajándékoktól ( általa választott parfüm, egy kis zsákocskába elhelyzett több tízezer forintnyi ajándék...) igyekszem viszonozni, de nem tartom helyénvalónak.
Meghív magához,Richárd-lakba.Nála van minden, de minden kusza,kaotikus,de Ő átlátja ezt, mert ő oroszlán. De majd ezt átalakítja, azt kifesti, amazt kitakarítja, rendbe rakja. Ide meg jöhet a kandalló, oda meg a gyerekszoba...hujjj, hát elképzelésekben nincs hiány.
Ehhez képest irányít, céget, embereket, mindenkit, akit lehet, mert Ő oroszlán. Engem is, csak ott van az a fránya ellenállás.De az oroszlán mindent megkap, úgyis,mondja, eddig is így volt.
Én is meghívom, eldumáljuk az időt, eltervezzük, hogy elutazunk valami szép helyre, én intézem, rep.jegyet., szállást, közös színház,azt hiszem, ha lassú is vagyok, de egyértelmű, hogy szeretném jobban megismerni és időt tölteni vele. Későre jár, felajánlom, aludjon ott.
Megfürdik, megtörölközik a törölközőmbe, majd visszateszi a szárítóra, ez csak másnap derül ki, miután észreveszem, hogy nem úgy lóg ott, ahogyan hagytam.
Kicsit furcsa, ismerem Orsoszlánságát két hete, használja a törölközőmet,folyton figyelmeztet, hogy lassú vagyok,mert nem csüngünk egymás ajkán napi 24órában...hát,valóban, két hét alatt nem estem tiniszerelembe.De már kedvelem és a lassúságban is fejlődöm. Ő is csak pont vissza.
Vasárnap nekem egy baráttal van program, de azért hívom,hívnám. Nem veszi fel a telefont, sms-re nem válaszol.Hmm...hát főleg tőle ez szokatlan.
Hétfő, ismerkedésünk 3 hete, reggel hív. Sajnálja, de az oroszlán nem tűri az ellenállást és a fegyelmezést.Az oroszlánnal ezt nem lehet megtenni. Ebből nem lesz kapcsolat. A bikák meg lassúak, eddig sem működött a bikákkal ( jaaa....és erre most jött rá, három hét múlva). Tényleg fáziskésében vagyok...
Találkozunk,teljes átalakulás. Amolyan "kegyes", hát ez is oroszlántulajdonság, ha nem tudtam volna. Ja, a közös programok....hát persze, menjünk.
Csak nekem nincs kedvem "lassú bikaként" részt venni a kegyelmességben.
Minden sztronó, csakhogy bizonyos dolgokat már nem tudunk visszarendzeni. Rep.jegyek vesznek,színházba az ismerősök mennek.
Igen, lehetnénk akár barátok is.
De a bikák azok meg makacsak, teccik tudni,azok meg ilyenek:-)
Indulésként Ő kezdeményez,humoros, ötletes bemutatkozás,IQ pozitív, ennek örülök.
Napi levelezés,néha túl bizalmaskodó...Egy hét után telefonra váltunk, ekkor derül ki, hogy valójában nem 39, hanem 43 éves...
Hát, első hidegzuhanyon túlvagyok, végülis, ha ennyire jó fej,mint ahogyan eddig mutatta, nem érdekes.
Találkozunk, ami már vegyes érzelmeket kelt. Kedves, udvarias,de a túlzott közvetlenség tapintható,azonnal elhalmoz "ajándékokkal" ( egy korábban megemlített kedvenc ásványvízből két rekesznyi...), hát nem is tudom, örüljek-e, hogy a csomagtér átalakult ásványvíz raktárrá...
Mindennap telefon, heves udvarlás. Kiderül, hogy Őkelme oroszlán csillagjegyű és mint olyan, elmondása szerint "erős" jegy, aki lemos minden más jegyet ( honnan is?..a csillagtérképről:-)
Richárd ( nevezzük így, oroszlánsága miatt)többször is hangoztatja, egy oroszlán ezt nem tűri, azt nem tűri, de megértő a kedves kis "bikával( ez lennék én), aki lassú és zárkózott...
Igen, egy héttel az első találkozásunk után még nincs szex,nem ugrom azonnal a nyakába, amikor meglátom,nem tervezek összeköltözést vele. Kicsit zavarba jövök a drága ajándékoktól ( általa választott parfüm, egy kis zsákocskába elhelyzett több tízezer forintnyi ajándék...) igyekszem viszonozni, de nem tartom helyénvalónak.
Meghív magához,Richárd-lakba.Nála van minden, de minden kusza,kaotikus,de Ő átlátja ezt, mert ő oroszlán. De majd ezt átalakítja, azt kifesti, amazt kitakarítja, rendbe rakja. Ide meg jöhet a kandalló, oda meg a gyerekszoba...hujjj, hát elképzelésekben nincs hiány.
Ehhez képest irányít, céget, embereket, mindenkit, akit lehet, mert Ő oroszlán. Engem is, csak ott van az a fránya ellenállás.De az oroszlán mindent megkap, úgyis,mondja, eddig is így volt.
Én is meghívom, eldumáljuk az időt, eltervezzük, hogy elutazunk valami szép helyre, én intézem, rep.jegyet., szállást, közös színház,azt hiszem, ha lassú is vagyok, de egyértelmű, hogy szeretném jobban megismerni és időt tölteni vele. Későre jár, felajánlom, aludjon ott.
Megfürdik, megtörölközik a törölközőmbe, majd visszateszi a szárítóra, ez csak másnap derül ki, miután észreveszem, hogy nem úgy lóg ott, ahogyan hagytam.
Kicsit furcsa, ismerem Orsoszlánságát két hete, használja a törölközőmet,folyton figyelmeztet, hogy lassú vagyok,mert nem csüngünk egymás ajkán napi 24órában...hát,valóban, két hét alatt nem estem tiniszerelembe.De már kedvelem és a lassúságban is fejlődöm. Ő is csak pont vissza.
Vasárnap nekem egy baráttal van program, de azért hívom,hívnám. Nem veszi fel a telefont, sms-re nem válaszol.Hmm...hát főleg tőle ez szokatlan.
Hétfő, ismerkedésünk 3 hete, reggel hív. Sajnálja, de az oroszlán nem tűri az ellenállást és a fegyelmezést.Az oroszlánnal ezt nem lehet megtenni. Ebből nem lesz kapcsolat. A bikák meg lassúak, eddig sem működött a bikákkal ( jaaa....és erre most jött rá, három hét múlva). Tényleg fáziskésében vagyok...
Találkozunk,teljes átalakulás. Amolyan "kegyes", hát ez is oroszlántulajdonság, ha nem tudtam volna. Ja, a közös programok....hát persze, menjünk.
Csak nekem nincs kedvem "lassú bikaként" részt venni a kegyelmességben.
Minden sztronó, csakhogy bizonyos dolgokat már nem tudunk visszarendzeni. Rep.jegyek vesznek,színházba az ismerősök mennek.
Igen, lehetnénk akár barátok is.
De a bikák azok meg makacsak, teccik tudni,azok meg ilyenek:-)
2009. szeptember 5., szombat
trendi randi
Eltelt a nyár, megvolt Toszkána, igaz, saját szponorációból, de talán így jobb is. Úgy gondoltam ismételten belevetem magam az ismerkedés halastavába.
Pár soros levelek,emberkénk legyen "Géza" elég spontán,úgy levelez velem, mintha csak tegnap köszöntünk volna el egymástól. Ő most külföldön van, de ha hazajön, fussunk össze.
Eleinte furcsa nekem ez a "felfokozott" tempo, de lehet, hogy kiestem a trendi ismerkedésből, aztán nem árt akklimatizálódni.
Telnek-múlnak a napok, egyszer csak csörög a telefon. "Én vagyok"-közli röviden, persze nagy nehezen rájövök, hogy ahhh, hát Géza, aki megérkezett külhoni rokonaitól.
Egy kis általános csevej, majd rátérünk a találkozónkra, mikor lenne jó és hol...
Nincs kecmec, "még ma", na úgy látom, Géza barátunk nem vesztegeti az időt, hát legyen, ez is biztosan a trendi kategória, nem lacafaca, meg levelezgetés hetekig...
De majd estefelé rámcsörög, miután elvégezte a feladatait, hogy akkor pontosítsuk a helyszínt.
Nos, lám, fél hét, pontos, hív.
Próbálom elmagyarázni, merre is vagyok helyileg és jó lenne valami közeli helyszín, egy kedves kávézó vagy ilyesmire gondoltam...
ÁÁÁ, mondja Ő, nem, füstös helyekre nem ül be,kávét nem iszik,inkább legyen egy üzlet parkolója, nyolc-fél kilenc, nekem az közel van, így akar "kedveskedni", ne kelljen sokat autóznom..
A parkolóban?- kérdezem, mert nem nagyon akarom elhinni...
Ó, igen, úgyis csak egy "arcvizit" mondja Ő, vagyis pofavizitnek hívják ezt...
Na, kezdem úgy érezni magam, mint egy cirkuszi majom, akit mutogatnak, aztán ha elnyeri a látogató tetszését, majd kap cukrot, ha nem, akkor irány a következö ketrec...
Mindegy, már le is teszi a telefont, mert siet, hogy odaérjen a találkozóra, így esélyem sincs visszatáncolni, bunkó pedig nem akarok lenni..
Hát akkor indulás a parkolóba..
Lelki szemeim előtt lejátszódik az A/ verzió, lehúzzuk az ablakot, egymásra nézünk, majd mindenki konstatálja az élményeit és sms-ben elküldi a választ a másiknak:-)))...
Már sötétedik, a parkoló kihalt, tök üres, sehol, senki, agyamban folyton az jár, hogy na jó dolog a "trendiség", de nem hiszem, hogy normális vagyok.
Odaállok egy jól megvilágított helyre, a telefonomban gyorshívóra állítom egyik közeli "díjbirkozó" haverom számát, majd várakozom.
Hamarosan jön Gézánk, megáll mellettem, kiszáll, kigombolt inggel, lenyom két puszit.
Valószínű annyira sietett, hogy otthon magára borította az arcszeszes üveget, mivel még órákig érzem az "illatát".
Elkezdünk állva, az autók mellett beszélgetni...
Nagyon romantikus első randi, egy barkácsáruház kihalt parkolójában..
Elmondja, Ő kit keres, elege van már a plázacicákból, akik csak viszik a pénzt, amiből neki hál'istennek van, mert hiába "csinálja" meg az ember a nőjét szépre, ha az nem elég intelligens, nem lehet vele beszélgetni, nincs témája, akkor csak "szép" és ettől Géza már többet szeretne.
Elmondja az élményeit, kivel találkozott,mit hallott a lányoktól, mennyi idióta, perverz pasi van, húúú, én is jobb, ha vigyázok.
Majd felteszi a kérdést, hogy na, akkor rólam mit lehet tudni..
Tisztára olyan érzésem van, mintha egy állásinterjún lennék, csak azok nem este, sötét parkolókban zajlanak.
Érzem, hogy ezt most nagyon "benéztem" magamnak,ez a fickó amúgy biztos rendes, csak azt gondolja, futószalagra teszi a lányokat, aztán valamelyik este, valamelyik parkolóban majdcsak rátalál az nagy "Ő"-re.
Abban maradunk, hogy akkor én döntsek, mi legyen ( ez számomra egy percig sem kérdés), de azért udvariasságból kérek egy kis időt, hogy "megemésszem" a parkolóbeli kalandokat.
Hazafelé azon morfondírozok, hogy nagyjából két óra esett ki az életemből, ennyi idő alatt pedig milyen jól átnézhettem volna a legújabb Ikea katalógust...
Na, mindegy, egy "élmény" volt,de maradok nem "trendi".
Pár soros levelek,emberkénk legyen "Géza" elég spontán,úgy levelez velem, mintha csak tegnap köszöntünk volna el egymástól. Ő most külföldön van, de ha hazajön, fussunk össze.
Eleinte furcsa nekem ez a "felfokozott" tempo, de lehet, hogy kiestem a trendi ismerkedésből, aztán nem árt akklimatizálódni.
Telnek-múlnak a napok, egyszer csak csörög a telefon. "Én vagyok"-közli röviden, persze nagy nehezen rájövök, hogy ahhh, hát Géza, aki megérkezett külhoni rokonaitól.
Egy kis általános csevej, majd rátérünk a találkozónkra, mikor lenne jó és hol...
Nincs kecmec, "még ma", na úgy látom, Géza barátunk nem vesztegeti az időt, hát legyen, ez is biztosan a trendi kategória, nem lacafaca, meg levelezgetés hetekig...
De majd estefelé rámcsörög, miután elvégezte a feladatait, hogy akkor pontosítsuk a helyszínt.
Nos, lám, fél hét, pontos, hív.
Próbálom elmagyarázni, merre is vagyok helyileg és jó lenne valami közeli helyszín, egy kedves kávézó vagy ilyesmire gondoltam...
ÁÁÁ, mondja Ő, nem, füstös helyekre nem ül be,kávét nem iszik,inkább legyen egy üzlet parkolója, nyolc-fél kilenc, nekem az közel van, így akar "kedveskedni", ne kelljen sokat autóznom..
A parkolóban?- kérdezem, mert nem nagyon akarom elhinni...
Ó, igen, úgyis csak egy "arcvizit" mondja Ő, vagyis pofavizitnek hívják ezt...
Na, kezdem úgy érezni magam, mint egy cirkuszi majom, akit mutogatnak, aztán ha elnyeri a látogató tetszését, majd kap cukrot, ha nem, akkor irány a következö ketrec...
Mindegy, már le is teszi a telefont, mert siet, hogy odaérjen a találkozóra, így esélyem sincs visszatáncolni, bunkó pedig nem akarok lenni..
Hát akkor indulás a parkolóba..
Lelki szemeim előtt lejátszódik az A/ verzió, lehúzzuk az ablakot, egymásra nézünk, majd mindenki konstatálja az élményeit és sms-ben elküldi a választ a másiknak:-)))...
Már sötétedik, a parkoló kihalt, tök üres, sehol, senki, agyamban folyton az jár, hogy na jó dolog a "trendiség", de nem hiszem, hogy normális vagyok.
Odaállok egy jól megvilágított helyre, a telefonomban gyorshívóra állítom egyik közeli "díjbirkozó" haverom számát, majd várakozom.
Hamarosan jön Gézánk, megáll mellettem, kiszáll, kigombolt inggel, lenyom két puszit.
Valószínű annyira sietett, hogy otthon magára borította az arcszeszes üveget, mivel még órákig érzem az "illatát".
Elkezdünk állva, az autók mellett beszélgetni...
Nagyon romantikus első randi, egy barkácsáruház kihalt parkolójában..
Elmondja, Ő kit keres, elege van már a plázacicákból, akik csak viszik a pénzt, amiből neki hál'istennek van, mert hiába "csinálja" meg az ember a nőjét szépre, ha az nem elég intelligens, nem lehet vele beszélgetni, nincs témája, akkor csak "szép" és ettől Géza már többet szeretne.
Elmondja az élményeit, kivel találkozott,mit hallott a lányoktól, mennyi idióta, perverz pasi van, húúú, én is jobb, ha vigyázok.
Majd felteszi a kérdést, hogy na, akkor rólam mit lehet tudni..
Tisztára olyan érzésem van, mintha egy állásinterjún lennék, csak azok nem este, sötét parkolókban zajlanak.
Érzem, hogy ezt most nagyon "benéztem" magamnak,ez a fickó amúgy biztos rendes, csak azt gondolja, futószalagra teszi a lányokat, aztán valamelyik este, valamelyik parkolóban majdcsak rátalál az nagy "Ő"-re.
Abban maradunk, hogy akkor én döntsek, mi legyen ( ez számomra egy percig sem kérdés), de azért udvariasságból kérek egy kis időt, hogy "megemésszem" a parkolóbeli kalandokat.
Hazafelé azon morfondírozok, hogy nagyjából két óra esett ki az életemből, ennyi idő alatt pedig milyen jól átnézhettem volna a legújabb Ikea katalógust...
Na, mindegy, egy "élmény" volt,de maradok nem "trendi".
2009. július 18., szombat
a "Majlát" módszer
A módszert már korábbról ismertem, sőt alkalmaztam is, de az elnevezést ilyen formában most hallottam először.
Azt hiszem sokan ismerik és használják. Statisztikai előfordulása különösen az első találkozások esetében gyakori,amikor az illető felek még nem tudják, nem akarják eldönteni, mit szeretnének. Vagy nagyon is tudják. Furcsa, nem?
Mindkét esetben célszerű.
Nos, nem akarom tovább húzni a kíváncsiság fonalát, a "Majlát" módszer az egyszerű "majd meglátjuk még" szavak rövidítéséből nőtte ki magát.Gyakran gondolkodtam el azon, hogy a társkeresés szövevényes útját taposva a közbeeső állomások utasainak mi módon lehet tudtára adni, hogy nem végállomás.
Ezt az élethelyzetet sokan kényelmetlennek érzik és jó magam is tapasztaltam, ennél fogva nem is oldják meg, hanem "majd megoldódik"...
A módszer csak akkor okozhat némi kellemetlenséget, ha a felek közül az egyik mégsem kívánná alkalmazni vagy nincs tisztában azzal, hogy vele szemben most ezt alkalmazzák..Akkor szorulhat egy kicsit a fogaskerék és jön a suttyogás,küszöb alatti elpárolgás...
Vannak akik továbbfejlesztik a módszert és egészen megdöbbentő szintekig jutnak.
Egy ilyen illetővel sikerült nemrégiben összefutnom. Találkozásaink és beszélgetéseink részleteibe nem bonyolódnék, most is tisztelettel gondolok rá.
Azonban a "Majlát" módszer egy olyan magas szintű doktora, hogy meghajtom előtte a kalapom.
A mai rohanó világunkban úgy gondolom jó dolog, hogy bármikor, bárki, bárhol elérhető a mobiltelefon segítségével. Ez persze nem jelenti azt, hogy éppen fogadóképes állapotban van, vagy amikor telefonál nem jön közbe valami.
"Majlát Doktorral" többször is csevegtünk telefonon, hol hosszabb, hol rövid eszmecserék formájában.Úgy tünt,megbízható, korrekt pasi, aki még némi humorgénnel is rendelkezik. Néhány találkozás is jó benyomást keltett,már kezdett is gyanús lenni, hogy túlságosan "normális" :-))))
Egyik este miközben éppen a szokásos viccelődős módon cseverészünk, egyszer csak közbeveti, hogy mindjárt visszahív, mert éppen valamit gyorsan el kell intéznie.
Ezt úgy, mint amikor valakivel beszélgetsz a szobában és közli, hogy bocs, de kimegyek a konyhába egy pohár vízért, mindjárt jövök.
Teli-múlik az éjszaka, Majlát dr. nem jelentkezik. Hmm..lassan nyugovóra térek, kicsit még aggódom is, remélem nem azért nem hív, mert valami baja esett. De gyorsan elvetem e kósza gondolatot, majd holnap reggel biztosan fény derül a rejtélyes éjszakai eltünésre.
Másnap semmi. Úgy látszik, Majlát dr. éjjel kiment becsukni a kertkaput és kútba esett...:-))
Harmadnapra "kiszabadult" és jelentkezik. Kicsit bosszúsan veszem fel a telefont, merthát a fenébe is, csalódás ha ilyent megjátszanak az emberrel.
Kicsit hülyének néz,majd közli, Ő úgy értette, hogy "majdhív", vagyis most.
Beszélgetünk, majd közli, "majlát"-ja hogyan alakul a napja és délután "majdvisszahív". Viccesen még meg is kérdezem, melyik délután??? :-)))
Nos,ki lehet találni melyik délután:-)))
A "majdegyszerdélutánra" gondolt biztosan.
A történetnek itt tulajdonképpen vége is.
Majlát doktor szeret igérgetni.Hol "majdezt" hol "majdazt".
Tőlem már azt csinál, amit akar.
A bizalom egy olyan nevű játék, ahol elég egyszer egyest dobni.Utána hiába a sok hatos.
Azt hiszem sokan ismerik és használják. Statisztikai előfordulása különösen az első találkozások esetében gyakori,amikor az illető felek még nem tudják, nem akarják eldönteni, mit szeretnének. Vagy nagyon is tudják. Furcsa, nem?
Mindkét esetben célszerű.
Nos, nem akarom tovább húzni a kíváncsiság fonalát, a "Majlát" módszer az egyszerű "majd meglátjuk még" szavak rövidítéséből nőtte ki magát.Gyakran gondolkodtam el azon, hogy a társkeresés szövevényes útját taposva a közbeeső állomások utasainak mi módon lehet tudtára adni, hogy nem végállomás.
Ezt az élethelyzetet sokan kényelmetlennek érzik és jó magam is tapasztaltam, ennél fogva nem is oldják meg, hanem "majd megoldódik"...
A módszer csak akkor okozhat némi kellemetlenséget, ha a felek közül az egyik mégsem kívánná alkalmazni vagy nincs tisztában azzal, hogy vele szemben most ezt alkalmazzák..Akkor szorulhat egy kicsit a fogaskerék és jön a suttyogás,küszöb alatti elpárolgás...
Vannak akik továbbfejlesztik a módszert és egészen megdöbbentő szintekig jutnak.
Egy ilyen illetővel sikerült nemrégiben összefutnom. Találkozásaink és beszélgetéseink részleteibe nem bonyolódnék, most is tisztelettel gondolok rá.
Azonban a "Majlát" módszer egy olyan magas szintű doktora, hogy meghajtom előtte a kalapom.
A mai rohanó világunkban úgy gondolom jó dolog, hogy bármikor, bárki, bárhol elérhető a mobiltelefon segítségével. Ez persze nem jelenti azt, hogy éppen fogadóképes állapotban van, vagy amikor telefonál nem jön közbe valami.
"Majlát Doktorral" többször is csevegtünk telefonon, hol hosszabb, hol rövid eszmecserék formájában.Úgy tünt,megbízható, korrekt pasi, aki még némi humorgénnel is rendelkezik. Néhány találkozás is jó benyomást keltett,már kezdett is gyanús lenni, hogy túlságosan "normális" :-))))
Egyik este miközben éppen a szokásos viccelődős módon cseverészünk, egyszer csak közbeveti, hogy mindjárt visszahív, mert éppen valamit gyorsan el kell intéznie.
Ezt úgy, mint amikor valakivel beszélgetsz a szobában és közli, hogy bocs, de kimegyek a konyhába egy pohár vízért, mindjárt jövök.
Teli-múlik az éjszaka, Majlát dr. nem jelentkezik. Hmm..lassan nyugovóra térek, kicsit még aggódom is, remélem nem azért nem hív, mert valami baja esett. De gyorsan elvetem e kósza gondolatot, majd holnap reggel biztosan fény derül a rejtélyes éjszakai eltünésre.
Másnap semmi. Úgy látszik, Majlát dr. éjjel kiment becsukni a kertkaput és kútba esett...:-))
Harmadnapra "kiszabadult" és jelentkezik. Kicsit bosszúsan veszem fel a telefont, merthát a fenébe is, csalódás ha ilyent megjátszanak az emberrel.
Kicsit hülyének néz,majd közli, Ő úgy értette, hogy "majdhív", vagyis most.
Beszélgetünk, majd közli, "majlát"-ja hogyan alakul a napja és délután "majdvisszahív". Viccesen még meg is kérdezem, melyik délután??? :-)))
Nos,ki lehet találni melyik délután:-)))
A "majdegyszerdélutánra" gondolt biztosan.
A történetnek itt tulajdonképpen vége is.
Majlát doktor szeret igérgetni.Hol "majdezt" hol "majdazt".
Tőlem már azt csinál, amit akar.
A bizalom egy olyan nevű játék, ahol elég egyszer egyest dobni.Utána hiába a sok hatos.
2009. július 15., szerda
az "affektálós nyunyóka"
Rövid bemutatkozó levél,kép nélkül, hmmm..ezt szoktam "szeretni".
Egy újabb vadász, aki magát nem meri felfedni, ki tudja miért, azonban gyűjtené a skalpokat.Visszaírok, hogy kép nélkül nem megy, ha komolyan gondolja, ide és ide küldjön.
Általában itt szokott hamvában elhalni a vadászszenvedély irányomba, de most meglepetésemre valamelyik nap üzenet tőle plusz kép. Semmi extra,eddig szimpatikus...még pár kérdésre választ várnék.
Újabb üzenet, ne levelezzünk, inkább nézzük meg, működik e a kémia, telefonszám,stb.
Hát nézzük, de ugye nem azt érti ez alatt, hogy az első randin a nyakába borulok?
Küldök egy sms-t óvatosságból, na meg illemből is, talán úgy illik, Ő hívjon.Nem hív, sms-ben válaszol.
Találkozzunk, mielőbb, mikor lenne jó.
Elkezdünk sms-ezni, a fenébe, gondolom, nem lenne egyszerűbb ezt szóban megbeszélni? Így én hívom fel.A vonal túloldalán egy álmos hang. Este fél kilenc, hmm, szabadkozom,kicsit olyan érzésem van,zavarom.
A hangja csalódás, várakozáson aluli,amolyan nyálas,nyávogós antiférfi, „affektálós nyunyóka „-ezen kifejezésért hálás köszönet J.-nek:-)
Na,sürgeti a találkozást, nem bánom, essünk túl rajta, de már most tudom,teljesen felesleges. Parkoló a helyszín, én előbb érkezem, Ő begördül egy hajó Volvóval.
Kiszáll,én megyek oda, hogy, hát akkor én lennék.Jó, sétáljunk, közben majd beszélgetünk. Csak illedelmes vagyok, ezért, különben már szállnék is vissza az autóba.
Kérdezget,sokszor elég személyeseket, miért lett vége a korábbi kapcsolatomnak, mi van a többi jelölttel, kikkel találkoztam...
Közben maga elé néz, az igazgató Úr,( mint kiderül) kavicsot rugdos,a kérdéseimre visszakérdez vagy felháborodik ( pl. mi a legfontosabb tulajdonság számodra a párodban? kérdésre - "olyan triviálisakat kérdezel" mondattal válaszol.)
Nem néz a szemembe. Akkor sem, ha hozzám beszél.Meséli az utazási élményeit, Kubában a 3 hónapos kapcsolatával volt, most pedig Toszkánába menne…gondolom ezért folyik a „tendereztetés”. Kicsit nagyképű.
Szerintem érzi Ő is, hogy nem ájulok el egy szponzorált toszkánai kirándulás lehetőségétől ( pedig nagyon is mennék, csak nem vele..)..
Visszaérkezünk az autókhoz. Végre felémfordul, most látom végre az arcát, szemét.
Hát mégcsak nem is jóképű..Nyakában valami furcsa nyaklánc,amolyan dunakavicsok felfűzve, nőies :-) a fülében fülbevaló... Jézusom. .
Elindulok haza egy újabb érdekes élménnyel és tanulságként megjegyzem, a következő találkozó csak akkor, ha az illető legalább annyira veszi a fáradságot, hogy felhívjon és beszélgessünk.
Szikora Robi hasonmások kíméljenek...
Egy újabb vadász, aki magát nem meri felfedni, ki tudja miért, azonban gyűjtené a skalpokat.Visszaírok, hogy kép nélkül nem megy, ha komolyan gondolja, ide és ide küldjön.
Általában itt szokott hamvában elhalni a vadászszenvedély irányomba, de most meglepetésemre valamelyik nap üzenet tőle plusz kép. Semmi extra,eddig szimpatikus...még pár kérdésre választ várnék.
Újabb üzenet, ne levelezzünk, inkább nézzük meg, működik e a kémia, telefonszám,stb.
Hát nézzük, de ugye nem azt érti ez alatt, hogy az első randin a nyakába borulok?
Küldök egy sms-t óvatosságból, na meg illemből is, talán úgy illik, Ő hívjon.Nem hív, sms-ben válaszol.
Találkozzunk, mielőbb, mikor lenne jó.
Elkezdünk sms-ezni, a fenébe, gondolom, nem lenne egyszerűbb ezt szóban megbeszélni? Így én hívom fel.A vonal túloldalán egy álmos hang. Este fél kilenc, hmm, szabadkozom,kicsit olyan érzésem van,zavarom.
A hangja csalódás, várakozáson aluli,amolyan nyálas,nyávogós antiférfi, „affektálós nyunyóka „-ezen kifejezésért hálás köszönet J.-nek:-)
Na,sürgeti a találkozást, nem bánom, essünk túl rajta, de már most tudom,teljesen felesleges. Parkoló a helyszín, én előbb érkezem, Ő begördül egy hajó Volvóval.
Kiszáll,én megyek oda, hogy, hát akkor én lennék.Jó, sétáljunk, közben majd beszélgetünk. Csak illedelmes vagyok, ezért, különben már szállnék is vissza az autóba.
Kérdezget,sokszor elég személyeseket, miért lett vége a korábbi kapcsolatomnak, mi van a többi jelölttel, kikkel találkoztam...
Közben maga elé néz, az igazgató Úr,( mint kiderül) kavicsot rugdos,a kérdéseimre visszakérdez vagy felháborodik ( pl. mi a legfontosabb tulajdonság számodra a párodban? kérdésre - "olyan triviálisakat kérdezel" mondattal válaszol.)
Nem néz a szemembe. Akkor sem, ha hozzám beszél.Meséli az utazási élményeit, Kubában a 3 hónapos kapcsolatával volt, most pedig Toszkánába menne…gondolom ezért folyik a „tendereztetés”. Kicsit nagyképű.
Szerintem érzi Ő is, hogy nem ájulok el egy szponzorált toszkánai kirándulás lehetőségétől ( pedig nagyon is mennék, csak nem vele..)..
Visszaérkezünk az autókhoz. Végre felémfordul, most látom végre az arcát, szemét.
Hát mégcsak nem is jóképű..Nyakában valami furcsa nyaklánc,amolyan dunakavicsok felfűzve, nőies :-) a fülében fülbevaló... Jézusom. .
Elindulok haza egy újabb érdekes élménnyel és tanulságként megjegyzem, a következő találkozó csak akkor, ha az illető legalább annyira veszi a fáradságot, hogy felhívjon és beszélgessünk.
Szikora Robi hasonmások kíméljenek...
a nagyontakarékos
Már túl vagyunk jó pár randin, így következő lépcsőfok közös főzés nála.
Egy tanulmány szerint a párok egymásratalálását nagy mértékben segíti elő az exponált találkozás. Vagyis mottó: minnél több időt együtt!
Főzőcskézni pedig amúgy is szeretek.
Én viszem a desszertet, valami Carte' Dore finomság:-) hogy aztán legyen egy kis játékos nyalakodás a végére:-)
megbeszéljük a menüt, legyen rántott gombafejek,mivelhogy adva van egy jó kis olajsütő, egy kis sültkrumplival, némi saláta.
Megérkezek,hosszas ölelkezés az előszobában.
Hozzávalók előkészítése, panírozni Ő fog, én megtisztítom a gombát.
Mivel a kalap részét sütjük a többi megy a kukába...Gondolom én!
De Ő nem!
Miért dobod ki a gombatörzseket?-kérdezi kicsit számonkérően.
Ő..azt hittem, azt nem sütjük meg- megszeppenten válaszolok, valamit elrontottam?
Nem sütjük most meg, de összegyűjtjük, megtisztítva lefagyasztjuk, mert jó lesz még egy rántottához...na,gyorsan szedd össze őket- próbálkozik tréfásan .
Hmmm...gyorsan számolok fejben, egy tálca gomba kb.
Csendben vacsorázunk, megtísztított gombatörzsek a fagyasztóban pihennek...Meglódul a fantáziám..mi lesz ebből,ha majd szeretnék egy új cipőt ( mint nő, ehhez szerintem évente legalább egyszer igenis jogom van), majd azt mondja, drágám, a három évvel ezelőttinek sincs semmi baja, nincs új cipő, vagy....na inkább felállok.
Ő persze nem érti, de minek is magyarázzam....remélem majd jön egy leányzó, akivel elfogysztják a gombatörzseket reggelire egy tojásos rántottával.
És a tojáshéjakat összegyűjtik gyertyatartónak:-)
a természetisten
Valamikor a közelmúltban...
Ő magas,sportos,kenuzik,túrázik,hegymászik. Közös nevező: természetimádat.
Pár bemelegítő levél, majd javasolom, lépjünk egy szinttel feljebb.Kicsit szabadkozik, hogy Ő is már igen, nagyon, csak nem akart lerohanni.
Egy-két telefon, majd tárgyratérés,helyszín egy belvárosi sétálóutca, hangulatos kávézókkal. Aztán majd választunk...mondja, ez határozottan szimpatikus.
Eljön a nap,lányos zavarban indulok, elég csinos vagyok Természetistenséghez???
Szeretnék természetes lenni, de azért mégis elegáns,csinos farmer egy magassarkú, nőies ingecske. Biztonság esetére egy kardigán.
Találkozás...kicsit más, mint a képeken...nem annyira "istenség", de nem baj,attól még ebből kisülhet jó dolog.
"Kérsz fagyit?" kérdezi. Estefele van, még alig tavasz,hüvös. Így most inkább nem. Ő vesz magának, ugye nem bánom... Persze, dehogy. De akkor most sétáljunk, addig ő fagyizik.
Irány a folyópart.
Hát,nem éppen túraszerelésben vagyok, de egy kis mozgás nem árt.
Beszélgetünk. Munkáról,főnökéről,az ország helyzetéről.
Nem éppen ez érdekelne...
Fogy a fagyi és közben a méterek is. Mi több, lassan kilóméter lesz belőle és még mindig csak "oda" felé sétálunk.
Lehet, hogy nem figyeltem amikor azt mondta, hogy a Budapest-Bécs Maratonra hív ma??? :-)))
Kezd feltámadni a szél...Teszek egy bátortalan jelzést, hogy esetleg forduljunk lassan vissza...
Á, nem, még elmegyünk odáig, mondja és egy elég halványan pislákoló fényre mutat.
Becslésem szerint van vagy 3 km:-))))
A szél egyre erősödik,cibálja félméteres kiengedett hajamat. Tele van az arcom,szám, orrom vele. Biztosan nagyon szexy...De így nem látom az Ő arcát, nem tudok a szemébe nézni.A főnökét viszont már ismerem.
Látja, hogy kinlódom, szerintem megsajnál.
Már visszafelé járunk. Az eső szemerkél, ó..de nem vagyunk cukorból:-))
Csak ne lenne ez a cunami:-))
Megérkezünk a kiindulóponthoz. Kezem kesztyűért kiáltana, a szám lilára fagyva a jeges széltől...
Nem szégyenlem, vacogok,nyűgös vagyok,egy forró fürdő lebeg lelki szemeim előtt..
"Most egy fagyi?"...kérdezi...
Ő magas,sportos,kenuzik,túrázik,hegymászik. Közös nevező: természetimádat.
Pár bemelegítő levél, majd javasolom, lépjünk egy szinttel feljebb.Kicsit szabadkozik, hogy Ő is már igen, nagyon, csak nem akart lerohanni.
Egy-két telefon, majd tárgyratérés,helyszín egy belvárosi sétálóutca, hangulatos kávézókkal. Aztán majd választunk...mondja, ez határozottan szimpatikus.
Eljön a nap,lányos zavarban indulok, elég csinos vagyok Természetistenséghez???
Szeretnék természetes lenni, de azért mégis elegáns,csinos farmer egy magassarkú, nőies ingecske. Biztonság esetére egy kardigán.
Találkozás...kicsit más, mint a képeken...nem annyira "istenség", de nem baj,attól még ebből kisülhet jó dolog.
"Kérsz fagyit?" kérdezi. Estefele van, még alig tavasz,hüvös. Így most inkább nem. Ő vesz magának, ugye nem bánom... Persze, dehogy. De akkor most sétáljunk, addig ő fagyizik.
Irány a folyópart.
Hát,nem éppen túraszerelésben vagyok, de egy kis mozgás nem árt.
Beszélgetünk. Munkáról,főnökéről,az ország helyzetéről.
Nem éppen ez érdekelne...
Fogy a fagyi és közben a méterek is. Mi több, lassan kilóméter lesz belőle és még mindig csak "oda" felé sétálunk.
Lehet, hogy nem figyeltem amikor azt mondta, hogy a Budapest-Bécs Maratonra hív ma??? :-)))
Kezd feltámadni a szél...Teszek egy bátortalan jelzést, hogy esetleg forduljunk lassan vissza...
Á, nem, még elmegyünk odáig, mondja és egy elég halványan pislákoló fényre mutat.
Becslésem szerint van vagy 3 km:-))))
A szél egyre erősödik,cibálja félméteres kiengedett hajamat. Tele van az arcom,szám, orrom vele. Biztosan nagyon szexy...De így nem látom az Ő arcát, nem tudok a szemébe nézni.A főnökét viszont már ismerem.
Látja, hogy kinlódom, szerintem megsajnál.
Már visszafelé járunk. Az eső szemerkél, ó..de nem vagyunk cukorból:-))
Csak ne lenne ez a cunami:-))
Megérkezünk a kiindulóponthoz. Kezem kesztyűért kiáltana, a szám lilára fagyva a jeges széltől...
Nem szégyenlem, vacogok,nyűgös vagyok,egy forró fürdő lebeg lelki szemeim előtt..
"Most egy fagyi?"...kérdezi...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)